Címkék

, , , , , ,

Február 14-én nem csak Valentin-nap van. Többek között a Nemzetközi Könyvajándék Nap (International Bookgiving Day), ez a friss kezdeményezés is ekkorra esik – ez idén egy pénteki napot jelent, és ha csatlakozni szeretnénk, érdemes már most elkezdeni a felkészülést.

International Bookgiving Day

A nap lényege, hogy adjunk új, vagy jó állapotú könyve(ke)t egy (vagy több) gyereknek a környezetünkben. Persze, szerintem ettől a forgatókönyvtől el is térhetünk, tehát nem kötelező a fiatalokat ajándékozni! Nem kell sehol regisztrálni, a csatlakozáshoz mindössze adnod kell egy könyvet valakinek. Az eseménynek Facebook-oldala is van, érdemes lehet azt is figyelni!

A statisztikai adatok szerint kis hazánkban átlagosan körülbelül 20 percet töltünk egy nap olvasással. Egyes szakemberek szerint a legoptimálisabb mérték körülbelül napi egy óra lenne – ennél több nem feltétlenül jelent előnyt, mivel az olvasott szövegek nagy részét elfelejtjük, ezért a könyvek között töltött időnek nem szabad a valós tapasztalatok rovására mennie. Az olvasás jellemzőbb tevékenység városi, mint falusi környezetben, és a nők átlagosan többet olvasnak, mint a férfiak. A statisztikák szerint a legkevesebbet a 10-14 éves korosztály olvas…

Néhány teendő, amivel segíthetünk magunknak, ha csatlakoznánk a kezdeményezéshez.

1. Lomtalanítsunk!

Gyűjtögető, felhalmozó hajlamaink sokunknak vannak. Nézzünk körül, kiterjesztettük-e ezt a könyvespolcainkra is! Ha van olyan könyvünk, amire már nincs szükségünk, amiből „kinőttünk”,  ami már nem érdekel, amit biztosan nem fogunk újra elolvasni, az sokkal jobb helyen lesz olyasvalakinél, aki forgatja is. A polcon porosodással a könyv értelme, lényege vész el. Figyeljünk rá, hogy ezúttal csakis jó állapotú köteteket válasszunk. Ne legyen szakadt a gerince, félig se essenek ki belőle lapok, ne legyen gyűrött, összefirkált. Ha mi is ajándékba kaptuk és az ajándékozó írt bele valamit, akkor sem túl jó ötlet továbbadni! Ha nehezünkre esik megválni a köteteinktől (mint például nekem), az alábbi kérdéseket tegyük fel magunknak, és ha egyikre sem tudunk határozott „IGEN”-nel válaszolni, akkor érdemes új otthont keresni a kötetnek: Szeretem ezt a könyvet? Újra akarom olvasni? Akarom, hogy a gyerekem elolvassa (majd)? Szükségem van rá (pl. munkához, tanulmányokhoz)? Beszerezhető még a könyv (ha mégis szükségem lesz rá)? Ha most kerülne a boltba, megvásárolnám?

Persze, más típusú könyvekre más kérdések érvényesek (szépirodalmat a többség kevesebbszer olvas, mint ponyvát, és valószínűleg senki nem forgat egy enciklopédiát úgy, mint egy regényt), és még számos tényező befolyásolhatja a válogatást. Ha eleve kevés könyvünk van, vagy azok folyamatosan cserélődnek (például ilyen lomtalanításokkal, elajándékozásokkal), akkor ez a lépés aligha érvényes. Másrészt ha olyan könyveket találunk, amiket jó, ha tízévente egyszer olvasunk, akkor jogos feltenni a kérdést: tényleg ott a helye a polcon? Nem lenne rá alternatív (könyvtár, e-könyv, stb) megoldás?

A könyv használati tárgy, akkor jó neki, ha olvassák, forgatják! Kerüljön olyan helyre, ahol használják! Ez azt is jelenti, hogy nem a kiszuperált Lenin összest kell egy lurkó kezébe nyomnunk…

2. Nézzünk szét a könyvesboltok, antikváriumok kínálatában!

Ha új könyveket szeretnénk adni, és belefér a kiadásainkba, akkor ez a lépés nehezen kikerülhető. Szerencsére az internet korában fel se kell kelnünk a székből a nézelődéshez. Ne keseredjünk el, ha esetleg a bőség zavarában szenvedünk. Egy egyszerű könyváruház is hatalmas kínálattal rendelkezik, hát még egy antikvárium… Persze, a beszerzés történhet „nem hagyományos” forrásokból is: moly.hu, Rukkola, Vatera és társai is számítanak. A kiszállítási, átvételi időt vegyük figyelembe, nehogy ne érkezzen meg időben a kiszemelt kincs! Ha nem tudunk választani, nyugodtan olvassunk utána egy-egy könyvnek, vagy kérjük szakértő segítségét – utóbbi lehet egy könyvtáros, vagy akár a szomszéd is, ha megbízunk az értékítéletében. De azért a könyvtáros nekem biztosabb megoldásnak tűnik.

3. Döntsük el, ki kapja!

Az előző két lépés után feltehetően van legalább egy könyv, amit készek vagyunk elajándékozni. Gondoljuk végig, ki örülne neki! Totyogóknak való gyerekkönyv? Hosszabb mesék? Ifjúsági regény? Vagy inkább felnőtt? Krimi, romantikus? Ismeretterjesztő? Ha sikerül belőnünk a célcsoportot, akkor két opció közül választhatunk: vagy egy ismerősnek, rokonnak ajándékozunk, aki e kategóriába esik, vagy keresünk egy szervezetet, amelyik képes továbbítani egy hasonló kaliberű személynek.

Felnőtteknek való könyvek esetében mehetünk velük például idősek otthonába, hajléktalanszállóra, kórházba, de megkérdezhetjük a közeli közkönyvtárat is, csatlakoznak-e az akcióhoz, fogadnak-e ilyen felajánlásokat. Fiatal közönség esetén az iskolák könyvtárai éppúgy szóba jöhetnek, mint gyermekotthonok, de ha biztosra akarunk menni, a Magyar Gyermekirodalmi Intézethez is eljuttathatjuk a kötet(ek)et, akik koordinálják a hazai eseményt. Ha nem ismerősnek adunk, a választásnál vegyük figyelembe, jelen akarunk-e lenni az ajándékozáson, és ha igen, ezt hogyan tudjuk megoldani.

Ha abszolút a véletlenre szeretnénk bízni a dolgot, szándékosan „elveszíthetjük” a könyvet (ld. Veszíts el egy könyvet! kezdeményezés), de mindenképpen jól láthatóan tüntessük fel a köteten, hogy az a megtaláló tulajdonába kerül és ajándéknak szánjuk, nehogy félreértés legyen a dologból és a talált tárgyak osztályán kössön ki a kedvességünk.

4. Kössük össze más kezdeményezésekkel!

Ez kicsit talán idő- és energiaigényesebb, csak az vágjon bele, aki ezt vállalja, de a lehetőségeknek csak a kreativitásunk szab határt. A könyveket és az olvasást sokféle módon lehet ünnepelni, népszerűsíteni, és ezeket a különböző ötleteket nyugodtan össze is vonhatjuk. Ha van rá időnk, szálljunk be egy közösségi esemény szervezésébe! Legyen felolvasóest, hívjunk meg egy ismert embert, vagy akár csak az idős szomszéd bácsit, hogy meséljen néhány környékbeli lurkónak. Szavaljunk, akár magunkban, akár a csemetéinkkel közösen; akár közönség előtt, akár családi körben. Készítsünk kvízkérdéseket az ajándékozott könyvekkel kapcsolatban – akár a történetről, akár az íróról… Írjunk verset, mondókát a könyvekről, adjunk elő egy kedvenc jelenetet, rajzoljunk, bábozzunk, táncoljunk, meséljünk. Ezekkel főleg a gyerekeket lehet megmozgatni, de hát eredetileg nekik szól a kezdeményezés. Egy kis műsort, netán saját készítésű süteményt azért a felnőtt rendezvényeken is szeretni szoktak!

~Mena

Ti fogtok könyvet ajándékozni? Kinek, micsodát? 🙂

Advertisements