Címkék

, , , ,

1788-ban e napon született Kisfaludy Károly költő és festőművész, a reformkori Magyarország kulturális életének egyik központi, mára azonban méltatlanul elhanyagolt alakja.

Forrás: keptar.oszk.hu

Forrás: keptar.oszk.hu

Győrött előbb a bencés gimnáziumban, majd a katonai iskolában végezte tanulmányait. A napóleoni háborúk alatt egészen főhadnagyi rangig jutott. Jó barátságban volt Szemere Pállal, Horváth Istvánnal és Vitkovics Mihállyal. 1812-től Bécsben tanult művészetet (többek között arcképfestést és rézmetszést), de járt Oroszországban és Itáliában is, csak 1817-ben tért haza. Pesten akvarell képei eladásából próbált megélni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, s közben írt is. 1820-ra tizenhat színdarabbal készült el, s neve is inkább költőként vált ismertté. Az első, A tatárok című darabot 1819-ben mutatták be Fehérvárott. Később egyike lett Kazinczy leghívebb követőinek, további munkáival is lelkes nyelvújító munkát végzett.

1822-ben alapította meg az Aurora folyóiratot, mely a korszak legjelesebb szépirodalmi folyóiratai közé tartozott, Kisfaludy pedig több díjat (pl. Marczibányi-intézet jutalmát) kapott. Országos ismertségre és elismertségre tett szert, Széphalom és Kazinczy után pedig Pest és Kisfaludy jelentették az irodalmi élet központját.

1828-ban ismerkedett meg Széchenyivel, aki a figyelmét a közélet felé fordította. Terveztek kiadni közös politikai folyóiratot, ami végül nem valósult meg. Kisfaludy lett azonban a Széchenyi által alapított Magyar Gazdasági Egyesület egyik titkára.

-lete utolsó évében hosszan betegeskedett. A frissen megalakult Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én őt választotta meg a nyelvtudományi osztály első rendes tagjának, a költő azonban erről már nem értesült, mert Pesten november 21-én elhunyt.

Az ő  emlékére alapították a Kisfaludy Társaságot 1836-ban.

A MEK-ben elérhető összes költeménye és egyéb munkái, itt pedig néhány festménye.

Kisfaludy Károly: Visegrád.

Bús döledék! mily csendesen állsz ködlepte tetődön,
Nézve komordan alá a Duna habja közé!
Lakja királyinknak, Visegrád! hajdanti virágod
Porba omolt s élted nemzeti gyászba vegyült.
Barna falad roppant vázként mered a levegőnek,
Mintha kivágyna korunk mostoha terhe alól,
Hasztalan! elhunytál; az enyészet vaskeze rajtad
Vad diadalmi jelül hamvadon edzi dühét.
Küzdél bár, de magas diszeidnek hullani kelle,
Mig pártolt fiaid oszlopa, sirja levél.
A mult századokat látom feltünni körüled,
S lengve vonulni az est sürü homálya felé:
S mint a honvesztett lángképzeti visszaröpülnek,
Lelkem is ugy felleng a kegyes árnyak után.
Tornyaidat látom büszkén csillogni az éghez,
S játszi habok tükrén képedet uszni alant;
Épületid sorait látom – – –

Advertisements