Címkék

, , , ,

toptentuesday

A Top Ten Tuesday (top tíz kedd) házigazdája a The Broke and the Bookish blog. Ez egy általuk létrehozott mém, aminek lényege, hogy más bloggerek az aktuális heti téma mentén összeállítják a saját “legjobb tíz” (vagy “legrosszabb tíz”) listájukat. Reméljük, örömötökre szolgálnak majd a heti listáink, és ha kedvetek van, ti is csatlakozzatok, vagy osszátok meg a sajátotokat a hozzászólások között!

A február 25-i hétre egy korábbi, még nem teljesített feladatot lehetett megírni, az én választásom pedig a legantipatikusabb, legkevésbé szerethető karakterek összegyűjtésére esett. Igyekeztem azokra fókuszálni, akiket nem feltétlenül szánt ilyen negatívnak az író, de persze a kifejezetten direkt utálatosak is képviseltetik magukat.

A tíz legkevésbé szimpatikus karakter, akit olvastam (ezen belül nem állítok fel sorrendet, így jutottak eszembe):

1. Bella Swan (Stephenie Meyer: Alkonyat sorozat) – Rendben, bevallom, 17 évesen imádtam ezt a könyvet. Most már nem igazán. Bella egyszerűen egy önző kis dög, aki saját magán kívül az égvilágon senkivel nem törődik (nem, még Edwarddal se, hiába próbál úgy tenni). Az egész sorozat arról szól, hogy Bella pocsék döntéseket hoz, és ezek miatt mindenki más jár rosszul körülötte, és a legminimálisabb felelősségvállalás is hiányzik belőle mindezért. Különben szerintem elég ritka az olyan karakter, akit elvileg kifejezetten imádni kéne és szuperlatívuszokban beszélni róla, de ennek épp az ellenkezője történik.

2. Edward Cullen (Stephenie Meyer: Alkonyat sorozat) – Mondhatjuk, hogy összeillik ez a páros. Tiniként romantikus volt ezt olvasni, de felnőttként… a hajam égnek áll. Minden lépésemet követi, meg kiszedi az akksit a kocsiból, nehogy el tudjak menni a barátomhoz? Jézusom! Ez inkább ijesztő és pszichotikus és birtokló, nem szerető. Az ilyenből lesz a „neked senki másra nincs szükséged, mint rám” indokkal a feleségét be- és elzáró férj, és ha az asszonyka netán lázadni kezdene, akkor jönne az erőszakos megnevelése… vagy csak én vízionálok ilyesmit?

3. Katniss Everdeen (Suzanne Collins: Éhezők viadala trilógia) – Az első könyvben még kifejezetten szerettem, a másodikban már nem volt szimpatikus, a harmadikban meg kifejezetten a falat kapartam tőle. Ennyi nyafogást és bizonytalankodást! Igen, pocsék dolgok történtek veled, Katniss, megértem, de az ég szerelmére, te vagy a hősnő, tessék már felállni, mint körülötted mindenki más! Ehhez képest másfél-két könyvet végig kell szenvedni, és közben még igazán előrelépés vagy jellemfejlődés sincs, viszont bejön a rossz „szerelmi” szál, de addigra már nem tudtam elhinni, hogy bármelyik fiút is szeretné saját magán kívül.

4. Túrin (J. R. R. Tolkien: Szilmarilok/Húrin gyermekei) – Rendben, tudom, hogy ez volt a sorsa/végzete, de hogy valaki mindig rosszkor, rossz helyen legyen és rosszat tegyen, még ha akaratlanul is… Uhh. Emellett indulatos, meggondolatlan, gyakran kegyetlen, és igen, szerintem még gyáva is.

5. Denethor (J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura) – Korábban talán elég jó uralkodó lehetett, de abból, amit Gandalf mesélt róla meg a korábbi gáncsoskodásairól, kétlem. Legalább legyen benne annyi becsület, hogy nyíltan elküldi Gandalfot, ne csak suttyomban próbáljon neki mindig keresztbe tenni! Az arroganciájáról és a Faramirral kapcsolatos viselkedéséről nem is beszélve. Mindig is szörnyű embernek tartottam.

6. Gilderoy Lockhart (J. K. Rowling: Harry Potter sorozat) – Ó, igen. Gyerekként még nagyon egysíkú és utálható volt a karakter, felnőttként olvasva valamelyest árnyalódott, de ettől sem vált szerethetővé. Még mindig jó olvasni a második rész végén a költői igazságszolgáltatást, és tudni, hogy a karakter kizárólag saját magának köszönhette a saját sorsát, senki más nem hibás benne.

7. Dolores Umbridge (J. K. Rowling: Harry Potter sorozat) – A másik eltalált negatív karakter, de ennek is igazán csak felnőtt fejjel fogtam fel a mélységét. Gyerekként, persze, gonosz tanár, undok béka, satöbbi, de felnőttként látja az ember, mennyire tipikusan „hatalmat kapott kishivatalnok” ez a figura, és mennyire sok ilyen alak van a valóságban is. Az édes, rózsaszín, macskás felszín pedig csak még jobban kiemeli a kegyetlenségét és felfuvalkodottságát. Umbridge-et imádom utálni!

8. Dr. Cable (Scott Westerfield: Csúfok sorozat) – Szintén az a karakter, aki kifejezetten jól van megírva, és ezért utálnivaló. Pontosan tudja, mivel milyen reakciót váltson ki másokból és hogyan manipulálja őket a neki tetsző módon (hazudik, csal, zsarol, ha ez áll érdekében), okosan és higgadtan kegyetlen, ráadásul imádja a saját hatalmát. Jól megírt gonosz, na. (A harmadik könyvben kissé árnyalódik a karaktere, de… akkor is.)

9. Joffrey (George R. R. Martin: A tűz és jég dala sorozat) – Önző, nagyképű, kegyetlen, stb. Ráadásul anélkül, hogy akár csak a leghalványabb minőséget is képes lenne felmutatni. Meg is érdemli, amikor Tyrion felpofozza…

10. Heathcliff (Emily Bronte: Üvöltő szelek) – Nem nagyon szerettem ezt a könyvet, szinte mindegyik szereplőt irritálónak találtam benne (ha nem egyenesen életképtelennek), de Heathcliff vitte a pálmát, mert számomra ő volt az egyértelműen gonosz. És erre nem mentség a traumatikus múlt.

~Mena

Miben értetek egyet velem és miben más a véleményetek?

Advertisements