Címkék

, , , , ,

toptentuesday

A Top Ten Tuesday (top tíz kedd) házigazdája a  The Broke and the Bookish blog. Megkésve bár, de törve nem – folytatjuk a rovatot. Az e heti téma: a legegyedibb könyvek összegyűjtése, amiket valaha olvastunk. Mindegy, hogy a történetvezetés, a nézőpont, a főszereplő, vagy a téma volt különleges – lényeg, hogy volt benne valami olyasmi, amimegkülönböztette az összes többi könyvtől és felejthetetlenné tette. A listán belüli sorrend természetesen most is esetleges.

1. Jandy Nelson: Az ég a földig ér. A téma (gyász utáni szerelem, ráadásul rögtön kettő) feltehetően nem egyedi, bár én talán nem is olvastam mást ilyen kocepcióval. Ami azonban igazán felejthetetlenné teszi ezt a könyvet, az a nyelvezet, a költői beütés. És persze a hangulat, amit tökéletesen megteremtett a szerző.

2. Jay Asher: Tizenhárom okom volt. A komoly és fajsúlyos téma ellenére nem válik öncélúan köldöknézegető írássá. Befogadható stílusban tálalja a nehéz kérdéseket, és napokig elgondolkodtat – főleg, ha fiatalon kerül a kezedbe. Szívszorítóan őszinte, és megdöbbentő kötet – nem is annyira a főszereplő, mint az öngyilkos barátnő szemszögéből.

3. Tahereh Mafi: Ne érints. Az egyedi stílus mellett a befejezés miatt került fel a listámra – amit persze nem írhatok le, hisz nem akarom lelőni a csavarokat! A fülszöveg alapján egy átlagos, “különleges képességű lány + szerelmi háromszög” történetnek tűnhet, és mégsem az. Megdöbbentően gazdag szókinccsel, érdekesen, váratlan költőiséggel van megírva a szöveg, a történet pedig bővelkedik a fordulatokban és csavarokban, nem a “melyik fiút is válasszam” a mozgatórugója. Ó, és persze kedvelem a mottó üzenetét is: “Érintésem halálos. Érintésem erő.”

4. George R. R. Martin: A tűz és jég dala sorozat. A fantasy megújítója számos szempontból, és különösen kedvelem, hogy nincs egyértelmű “győz a jó, bűnhődik a gonosz” koncepciója. A legtöbb könyvben megszokjuk, hogy jön a hős, aki mindent helyrehoz, megment… na, itt nem. Ó, és persze tehetség kell ahhoz, hogy ennyi antipatikus karaktert bele lehessen zsúfolni egyetlen (bármilyen hosszú) regényfolyamba. Alig-alig találunk olyanokat, akiknek tudnánk szurkolni – és sejthetjük, hogy ha sikerül, hamarosan úgyis meghal az a szerencsétlen.

5. Marissa Meyer: Cinder – Hamupipőke a kiborgok között. Kedvelem a klasszikus mesék újragondolásait, de ritkán vagyok velük elégedett. Ezzel az voltam. Mindenképpen érdemes elolvasni!

6. J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat. Igen, nyilván sokan megpróbálták lemásolni, és egyesek szerint csupán jól felépített kliséhalom. Na de milyen egyedien lettek összehordva azok a klisék! Arról nem is beszélve, hogy Rowling mennyi pluszt is adott hozzá. Nem hiszem, hogy volna még olyan sorozat, ami ilyen széles és változatos rajogótábort tudhat magáénak és ennyi kisgyerekkel (köztük velem is) szerettette volna meg az olvasást – még ha rossz könyv volna, ezért már akkor is fel kellene kerülnie a listára. És ráadásul még jó könyv is.

7.  Lewis Caroll: Alice Csodaországban / Tükörországban. Egy klasszikus, aminek biztosan helye van az egyediségek listáján: az “agycsavaros” abszurd mesék és regények szülőatyja. Eltűnő macskák, élő kártyák, bolond kalapos… fantasztikus ötletek tobzódnak a lapokon,  mégsem öncélú, hanem szimbólumokkal zsúfolt, komoly mondanivalójú könyv.

8. Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója. Olvastál másik regényt egy képzeletbeli barát szemszögéből? Én sem.

9. Emma Donoghue: A szoba. Ismét egy érdekes narrátor: egy ötéves kisgyerek szemszögéből látjuk a történetet. Ez a gyerek ráadásul nem ismer mást, mint az anyját, és a Szobát, ami az egész világ. A már-már vidám és gondtalan alaphang még szívfacsaróbbá teszi a tragikus helyzetet.

10. Susan Cain: Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban. Bár nem regény,nekem mégis fontos és egyedi, hiszen magam is az introvertált emberek táborát erősítem. Egyedi és felemelő élmény volt egy olyan könyvet olvasni, ami az én világomról, hasznomról, erősségeimről szólt. És az is meglepő volt, hogy egy szakkönyv ilyen olvasmányos lehet.

Nem kerültek fel a listára, de egy említést megérdemelnek: Patrick Ness: Szólít a szörny, David Benioff: Tolvajok tele, Chuck Palahniuk: Kísértettek, David Levithan: Every day, Terry Pratchett-Neil Gaiman: Elveszett próféciák.

~ Mena

Nektek mik voltak a legegyedibb olvasmányélményeitek? Egyetértetek velem? Hiányoltok valamit a listáról?

Advertisements