Címkék

, , , , , ,

utolso_vacsora

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora

Nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat a húsvétot megelőző negyven napos böjt utolsó három napja, azaz a húsvéti szent három nap, latin nevén: Sacrum Triduum Paschale.  A kereszténység ezen a három napon emlékezik meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.  Mozgó ünnep, így minden évben más napra esik.

Nagycsütörtök, vagy más néven zöldcsütörtök:
A „zöld” jelző onnan ered, hogy e napon a hívők a böjt miatt valami zöld színű ételt, pl. sóskát, parajt, salátát fogyasztottak.  A húsvéti szent három nap az utolsó vacsora miséjével kezdődik, amikor is megemlékezünk Krisztus (Getsemáné-kerti) utolsó vacsorájáról (amikor is Jézus azt mondta a kenyérre és a borra, hogy az az ő teste és vérre) és a tanítványok lábának megmosásáról.
Idézet Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből:  „Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.”

A misét követően a harangok elhallgatnak, a néphit szerint Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A harangok helyét a fakereplők foglalják el. Sok helyen a mise végén az oltáriszentséget külön őrzési helyre viszik, mindent leszednek azt oltárról, csak a gyertyatartókat meg a lepellel letakart keresztet hagyják ott, szimbolizálva ezzel Jézus szenvedését és ruháitól való megfosztását. Van olyan település ahol még a keresztet is kiviszik a templomból.  Régen a pápa megmosta a mise alatt 12 szerzetes lábát, de sok helyütt a királyok, nemesek is így cselekedtek. A Pilátus-égetés vagy -verés is e napon volt szokás, amely egy Pilátust jelképező bábu elégetéséből vagy megveréséből állt. De elterjedt szokás volt nagycsütörtökön a virrasztás is, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.

Nagypéntek:
Jézus kereszthalálának napja. Ez a legszigorúbb böjti nap, ez a nap a teljes gyász jegyében telik. A kereszténység ezen a napon emlékezik meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről és kereszthaláláról. Ilyenkor s másnap nincs miseáldozat, hanem felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, a passiót, Jézus szenvedésének történetét, majd leleplezik a lepellel bevont keresztet, visszahozzák a templomba az előző nap kivitt keresztet. Ilyenkor szokásos a keresztútjárás (Via Crucis), amikor is Jézus keresztvitelének útját játsszák el, aminek 14 állomása (stációja) van. A Mária siralmak is ide kötődnek: “Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül.”

Ehhez a naphoz rengeteg népszokás is tartozik, pl. a herélés és a boszorkányleplezés. Ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak különleges teendőik voltak. A lányok hajnalban friss folyó- vagy kútvízzel mosakodtak meg, hogy elűzzék a bajt. Az ehhez tartozó mondóka: “Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!” Ezt a hajnali vizet aranyvíznek is nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és lefürdették őket, hogy ne legyenek betegek. A mosakodás végeztével a lányok egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy a moly ne lepje meg, és hogy szép hosszúra nőjön a hajuk. Aztán még napfelkelte előtt kinyitották az ajtókat és ablakokat, kiszellőztettek, hogy az ágyneműjükbe se essen bele a moly.

A néphiedelem szerint ezen a napon kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái, mégpedig úgy, hogy a húsvéti tojás festéséhez használt fakanálon fúrtak egy lyukat, s ha a templomban mise közben ezen átnéztek megláthatták a boszorkányt, aki az oltárnak vagy az úrasztalának háttal ült és szarva volt. Ha meglátták, hogy kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jönni és a keresztes úton át kellett futni. Így a boszorkányok nem tudtak ártani annak, aki leleplezte őket.

Ez a nap a hívők körében általános tisztálkodási nap volt, ilyenkor meszeltek, takarítottak. Viszont tiltott volt minden állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, az asszonyok nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem szőttek és nem fontak, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert kővé vált volna. De nagypéntekhez fűződik még az állatok kiherélése is, amelyekből az asszonyok herepörköltet készítettek. Ezen a napon hagyományosan főleg lótököt, ciberét és kiszit ettek. A naphoz időjósló népszokás is tartozik az állattartók körében, mégpedig az, hogyha ezen a napon sok eső esik, akkor nyáron sok lesz a májmétely és sok szarvasmarha és juh betegszik meg.

sárgavirág

Dudás László fotója

Nagyszombat:
Húsvét ünnepének előnapja. Nagyszombat reggelére zöld ágakkal, virágokkal díszítik fel a templomot, mert ez a nap a feltámadás jegyében zajlik. A gyerekek barkát szednek, amit másnak a templomban megszentelnek. Ekkor van a tűzszentelés, amikor is új tüzet nyújtanak, melyet csiholással élesztenek (a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát is ezzel gyújtják meg, amely azt jelképezi, hogy Jézus feltámadt és közel van a megváltás). Ezt követi a húsvéti gyertya- és keresztvíz-szentelés, majd a vigília-mise.

Régen a szentelendő tűz hamujának különleges erőt tulajdonítottak, sokan hazavitték beletették az állatok ivóvizébe vagy szétszórták a földeken. Este feltámadási körmeneteket tartunk, amikor is visszajönnek a harangok Rómából. Ezzel a nappal véget ér a negyvennapos böjt, este a körmenetből hazatérő családok már nagy lakomát tartanak, amely javarészt sonkából és tojásból áll. Szokás volt régen ezen a napon a harangszóra kiszaladni a kertbe, megrázni a gyümölcsfákat, hogy a rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új.

Forrás: http://www.hoxa.hu

Reklámok