Üzenet a Tánc Világnapján – Mourad Merzouki írt

Mourad

Mourad Merzouki

Minden művészt büszkeséggel tölt el az, amit csinál.

Minden művész mindig kiáll annak a művészeti formának a védelmében, amely megváltoztatta az életét. Védi azt, amit mindig is keresett, és végül megtalált, és amit meg akar osztani másokkal, legyen az a hangzás birodalma, az emberek számára írt szöveg, a zene, amely nélkül a környezet nem szólhat hozzánk, vagy a kecses mozgás világa.

Táncosként és koreográfusként nemcsak büszke vagyok a táncra, de rendkívüli hálát is érzek vele kapcsolatban. A tánc egyfajta kikapcsolódást jelent nekem. A fegyelem révén hozzájárult az életem alakításához, és megadta számomra azokat az eszközöket, melyek segítségével naponta felfedezem a világot magam körül.

Minden másnál közelebb áll hozzám, és naponta erőt merítek belőle azok révén az energiák révén, amelyeket csak a tánc adhat. Számomra a tánc egyfajta költészet, amely megnyugtat.

Kijelenthetem, hogy tánc nélkül nem tudnék létezni? Nem élhetnék a tánctól kapott kifejezőképesség nélkül? A nélkül a bizalom nélkül, amelyet megtaláltam benne, és amelynek segítségével legyőzhetem a félelmeimet, és elkerülhetem az élet zsákutcáit? Igen.

A tánc révén lettem igazi polgár, ahogy elmerülhettem a világ szépségének és összetettségének tanulmányozásában. Olyan polgár lettem, aki a másokkal való találkozásai során újra felismeri a társadalmi elvárásokat, ugyanakkor hű marad a negatív energiát pozitív erővé átalakító mozgáskultúra értékeihez.

Megtiszteltetés számomra, hogy naponta átélem és belélegzem a táncot, ugyanakkor egyfajta aggodalom is van bennem. Látom, hogy a körülöttem felnövő, főleg munkásosztálybeli fiatalok közül sokan elvesztik a jövőképüket, mivel az életüket feszültség és frusztráció hatja át. Én is ilyen voltam, mint ők, és nagyon sokan vagyunk ilyenek. Késztetést érzek magamban, hogy példát mutassak, és életkedvet adjak nekik.

Nem gazdagabb a társadalom akkor, ha mind hozzáadjuk a bennünk lévő értékeket?

A kultúra minden szónoklatnál jobban egyesít. Legyen meg hát mindenkiben a bátorság, és vállaljon kockázatot mindazon akadály és gyűlölködés ellenére, amellyel kétségtelenül találkozik az útja során; a világ szépsége mindig mellette lesz. Mint ahogy a tánc is mindig mellettem volt. A segítségével képes voltam kiiktatni a társadalmi és etnikai megkülönböztetést, csak a testek mozgására figyeltem, és arra, hogy az emberi lények hogyan tudják igazán és őszintén, páratlan módon kifejezni önmagukat.

Végezetül René Chart idézem, kinek szavai naponta emlékeztetnek, hogy ne hagyjuk, bárki csak bizonyos, előre kiosztott szerepek eljátszására kényszerítsen minket.

„Próbálj szerencsét, bízz a jó szerencsében, és ennek érdekében, vállalj kockázatot! Ezzel másoknak is példát mutatsz.”

Próbáld meg, és hanem sikerül, akkor kezdd újra, de legfőképpen, táncolj, és ne hagy abba a táncot!

Forrás: Színház.hu

Reklámok