Címkék

, , , , , ,

Persze, tudom, (egyik) kedvenc költőm valószínűleg akkor sem érte volna meg a 105. évet, ha nem lövik le anno. De nem ez a lényeg, hanem hogy május ötödikén született, egyébként 1909-ben, és a születése bizony fontos, mert röpke két évtizeddel később egy új, egyedi színt vitt a két világháború közötti költészet amúgy sem szürke palettájára.

radnoti-miklosAzon kevés költőink közé tartozott, aki egyrészt képes volt boldog, de legalábbis pozitív és bizakodó hangvételű verseket írni, méghozzá rendszeresen, másrészt tudomásunk szerint semmilyen piszichés és mentális betegség nem terhelte (maximum némi naivitás). Ami, valljuk be, magyar művészek között elég nagy teljesítmény.

 

Pedig nem volt egyszerű élete, inkább mondhatjuk, hogy tragikus. Anyja kapásból belehalt a szülésbe, az ikertestvére szintén, bár utóbbit elég sokáig titkolták az ifjú Miklós előtt, nehogy magát hibáztassa. Az anya hiányát értelemszerűen nem lehetett eltussolni. Azért persze idővel kiderült minden, lett is belőle néhány vers, például az egyik kedvencem: A félelmetes angyal. Itt alant meg lehet hallgatni Ágnes Vanilla feldolgozásában. Egyébként édesapja hamar a felesége után távozott, árván hagyva Radnótit (akinek az eredeti neve egyébként Glattner, de hamar magyarosította).

Költői pályája gyorsan és könnyen indult be, rögtön olyan folyóiratokban publikálhatott, mint a Kortárs, a Nyugat, a Népszava, a Szocializmus, a Munkás Kórus, a Munka és a Valóság. Aztán persze jöttek a verseskötetek is, az első 1930-ban, Pogány köszöntő címen. Persze, nem csak egyértelmű elismerést kapott, a második verseskötetet (Újmódi pásztorok éneke) például betiltották, sőt, Radnótit el is ítélték izgatás és vallásgyalázás miatt.  Jellegzetes stílusa a következő két kötetben, a Lábadozó szél (1933) és az Újhold (1935) címűekben bontakozott ki.

Többször járt Párizsban, bölcsészdoktori értekezését Kaffka Margit művészetéről írta. Aktív társasági és társadalmi életet élt, tagja volt több egyesületnek, falukutatásokat végzett, ismerkedett a szocialista és munkásmozgalmakkal – ez zsidó származása mellett duplán rossz pont volt a korszakban. Általánosságban elmondható, hogy fenyegettségben élte az életét, több barátja javasolta, hogy hamis iratokat készíttet neki, illetve kikeresztelkedhet, de az elvhű Radnóti egyiket sem vállalta. Hétszer dolgozott munkatáborokban az ország különböző pontjain.

1radnoti_miklos_gyarmati_fani_1935-ben házasodott, a szerelmes verseit szinte kezdettől ihlető Gyarmati Fannit vette el feleségül. Ezek a versek a boldog szerelmi költészet kiemelkedő alkotásai. (Bár ezt közhelyes leírni, de így van – és, tudjuk, mi inkább a viszonzatlan, reménytelen, szomorú szerelmes lírában vagyunk otthon, olyat írt mindenki Petőfitől Vajdán át Bella Istvánig…)

További verseskötetei:  Járkálj csak, halálraítélt! (1936), Meredek út (1938), Ikrek hava (próza, 1940), Válogatott verseket (1940), Orpheus nyomában (fordítások, 1943), Tajtékos ég (poszthumusz kötet, 1946).

Utolsó munkaszolgálatára 1944. május 20-án hívták be, a szerbiai Bor közeli Lager Heidenauba táborba, ahonnan  1944. szeptember 17-én innen indították útnak őket. Radnótit a Győr megyei Abda község határában 21 társával együtt 1944. november 9-én agyonlőtték. Utolsó verseit kabátja zsebében, az úgynevezett bori noteszben találták meg, amikor kiásták tömegsírjukat, így ezek is bekerültek az utolsó kötetbe.

Radnóti néhány verse megtalálható a MEK-ben is. Ágnes Vanilla teljes Radnóti-albuma meghallgatható a youtube-on.

Mi pedig emlékezünk a költőre egy versével – magyar és angol nyelven.

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

Miklos Radnoti: Neither memory nor magic

A great but hidden anger clung in my heart before,
like seeds as brown as negroes within the apple-core;
I knew an angel watched me, a great sword in his hand,
to care, protect and follow me in danger’s shadow land.

But he – who has awoken, a ghost in that brutal dawn,
when everything’s in ruins and he must be up and gone,
his body almost naked, his few things left behind,
whose lovely lightstep heart must now learn to find
the cryptic musing humbleness of an older man –
rebels against things other than he did when he was free,
strives toward the future, the glow of liberty.

I never owned possessions and now I never shall.
Think for a moment: life’s so rich and prodigal;
I bear no anger in my heart, would not avenge the wrong;
always the world rebuilds; though they forbid my song,
in the new wall’s foundations my world will sing and be;
now it’s for me to live out what there’s left to me,
and I will not look back now, for neither memory
nor magic will protect me from those omens in the sky.
Turn from me when you see me, friend, throw up your hands.
Where once an angel with a swor stood guard,
now, perharps, no one stands.

(ford.: Zsuzsanna Ozsváth, Frederick Turner)

Reklámok