Címkék

, , , , ,

toptentuesday

A TTT házigazdája a The Broke and the Bookish. Az eheti téma: a bloggal, illetve blogolással kapcsolatos mindenféle bűnünk meggyónása! Szóval akasztják a hóhért… Bocsásson meg a blogoszféra, mert nagyok az én vétkeim! Mea maxima culpa. Az a helyzet, hogy nem csupán öt-tíz dolgot tudnék összeszedni, hanem még többet is, de ennyi a feladat, és nem szórok több hamut a fejemre, mint amennyit kell. 🙂 Remélem, most sem okoz csalódát a listám, bár – feltehetően – közel sem olyan tanulságos, inspiráló vagy ötletadó, mint a többi TTT-poszt. Jöjjenek tehát bevallandó bűneim!

1. Néha utólag előredatálom a bejegyzéseket. Az adott pillanatban legfeljebb egy-két órát, de utólag (pár nap múltán) simán előretolom akár egy-két nappal is, ha ettől úgy tűnik visszatekintve, hogy tartottam az ütemtervet… 😦

2. Ha két hét alatt nem sikerül bejegyzést összehoznom a vázlatból, általában törlöm. Egyszerűen annyira idegesít, hogy már mióta dolgoznom kellene vele, hogy inkább eltüntetem, és ezzel kiengesztelem egy percre a lelkiismeretem. Ha nincs vázlat, nincs feladat!

3. A legtöbb bejegyzést közel sem tervezem, és ha mégis, még azt a kevés tervezetet se tudom tartani. Ez részben logikusan következik az előzőből: a komolyabb tervezést, vázlatot, etc. igénylő posztok hamarabb végzik a kukában, mint publikálva, különösen azokban az időkben, amikor kevesebb időm van a blogra. Ilyenkor mindig hirtelen felindulásból, átgondolatlan ötletből születnek a bejegyzések. Leggyakrabb inspirációm: “Ááá, már megint írni kéne ide valamit! Na, hozzunk össze valamit… ööö… ez jó lesz.” Aztán gépelek és posztolok.

4. Más irományokat gyakran előrébb veszek a fontossági sorrendben, mint a blogot. Például áprilisban és most, júliusban a regényírást (Camp Nano van), májusban a beadandókat… Nem vagyok túl állhatatos, ha hosszú távú elhatározásokról van szó, a blog máris tovább bírja, mint a foglalatosságaim 98%-a. Ehhez képest elég komikus, hogy még 60 évesen is szeretnék blogolni, nem?

5. BORZASZTÓAN nem értek a számítógépekhez. Elvileg informatikus könyvtáros volnék, de… még egy átlagos felhasználóhoz képest is ügyetlen vagyok, a korosztályomhoz viszonyítva pedig szinte analfabéta. A blog technikai kérdéseihez (főleg az elején) általában segítséget kértem.

6. Sokat tévézem… nagyon… néha többet, mint amennyit olvasok. Pihenni szeretnék? Biztos akad a tévében egy-két huszadszorra ismételt sorozatepizód! Az újdonság hiánya a legkevésbé sem zavar.

7. Más szemében a szálkát is, magaméban a gerendát sem blogos verzióban: bárki más gépelési/helyesírási hibáitól szívom a fogam és legszívesebben piros plajbászt ragadék, de a magamét ritkán veszem észre. Csodás agyműködés, legalábbis addig annak tartottam, amíg csak az asztalfióknak pötyögtem – így nyilvánosan már ciki… Ezért a bejegyzéseket még két-háromszor megnézem, és szerkesztgetem, miután közzétettem őket. De a szerkesztési felületen tényleg nem látom azokat a hibákat, amik a blogon megjelenítve szemet szúrnak.

8. Egyetlen egy névre dedikált könyvem van. Egy Darren Shan vámpírkötet (A Vámpírok Hegye), amiért kábé 14 évesen órákig álltam sorba, és extatikus állapotba kerültem tőle, bár magával a szerzővel egy szót se beszéltem. Ezután még elszántabban vámpír akartam lenni, ezért másfél hónapon keresztül csak jeges vízben zuhanyoztam és változatos módokon igyekeztem fejleszteni a fájdalomtűrő képességem, míg be nem láttam, hogy ezt nem nekem találták ki. (Mellesleg máig fújom a mondatot, amit beleírt nekem.)

9. Szeretem a Twilightot. 16-17 évesen a könyveket kábé egy hétvége alatt faltam be, és minden filmet megnéztem a moziban, és DVD-n a mai napig elszórakozom rajta. Ezer meg egy hibát fel tudnék sorolni benne, és ékesszólóan tudok érvelni, hogy miért ne adjuk a fiatalok kezébe és miért destruktív a világszemléletükre nézve – de ez nem tud megakadályozni abban, hogy szórakoztatónak találjam és szeressem.

10. Nem szeretek (és, tegyük hozzá, nem is tudok) könyvajánlókat írni. Ez bizonyára elég fura egy ilyen blogon, nem? Ha próbálkozom, úgy érzem, hogy lefagy az agyam, nem jut eszembe egy épkézláb mondat sem, és valami olyasmi kering a fejemben, hogy “Ami jó az jó! Mit kell ezen magyarázni? Olvasd el, oszt’ jónapot!”

~Mena

Ti mit vallanátok be? Garantáltan nem ítélünk el senkit és semmit! 🙂

Advertisements