Címkék

, , ,

Forrás: pts.edu blog

Forrás: pts.edu blog

 Csobán Tünde: Várakozás

Messze van még. Sok idő.
Elfelejted.
De egy hangban, pillanatban
Mégis újra előjő
S érzelmeid útra kelnek.
Megint várod. Hogy ne várnád
Azt a múló pillanatot,
Azt a percet, tán egy napot,
Amiért a szíved dobog.
Falevelek hullanak,
Majd fehérlik a táj
És jön még tíz, száz, ezer más is
Amit szíved pont úgy vár.
Kisüt a nap, virág bomlik,
Keményfüst nem feketedik
S lassan, lassan, nagyon lassan
Az a nap is közeledik.
Végre látod: mindjárt itt van,
Számolod hány éj van hátra
Eddig vártál türelmesen
S most felborul az ész szabálya
Szétszórt vagy.
És tán túl lelkes,
Mint a lány, ki
Friss szerelmes
Dalol a táj, csobog a víz
És fejedben másként jár az óra:
Egy, kettő, három, tíz…
De nem figyelsz.
Úgy érzed, már itt van,
S oly messze még…
Már érted, szíved
Túl nagy lángal ég
Az órák lassan ketyegnek,
S a hosszú percek csak nem peregnek.
Csak lenne már itt, lenne vége
Már nem jó várni.
Élet-futóknak nem öröm
Egyhelyben állni…
Aztán itt van, megkapod
Örömöd duplán édes
Úgy érzed, minden jó lesz
De ez a remény téves.
Boldog vagy 1-2 napig,
Nem érhet bú vagy bánat
Majd új cél jön, megint kezded,
Nem tudsz élni a mának…
Mert a múlt? Bolondság, felejtés
És még ha a most szép és jó
Valami szebbre vársz a jövőtől
Ami pont neked való…
Most én is várok.
S ez elültet egy gondolatot:
Az élet nem más, mint várakozás,
S a megvárt, boldog pillanatok.

Reklámok