Címkék

,

Daróczi Csaba

Fotó: Daróczi Csaba

“A 12-es számról, mint a kozmosz és a föld egész éves körforgásának összefüggéseiről kell beszélni. Azt is mondhatjuk, hogy azok az Isteni erők, amelyek a 12 hónap folyamán irányítják a kozmikus folyamatokat, egyszer az év során a december 25-től január 6-ig terjedő időszakban koncentráltan vannak jelen. Rudolf Steiner ezeket az erőket úgy nevezi, hogy az univerzum 12 szent ereje, amely szimbolikusan, az állatöv 12 jegyében nyilvánul meg…

A napoknak a külső megjelenésében is, ami az éves körforgáson belül történik, a tél közepe az az időszak, amikor a földszellemek az ő planéta testükben a legéberebbek – és ez rámutat az év teljes életének jelentőségére. Télen – egészen kiemelten a téli napforduló utáni 2 hétben – a Föld a legerősebben arra emlékszik, amit a nyár folyamán a kozmikus távolságokban, amikor a planéták világában és különösen az állócsillagok világában tartózkodott, megélt.

Mialatt a téli éjszaka sötétségében felfénylik a szellemi nap, egyedülálló lehetősége nyílik az emberiségnek arra, hogy a földet irányító magasabb hierarchia tevékenységére ráláthasson.

Különösen fontos a jó megértése a Vízkereszt misztériumának ahhoz, hogy az ember a mindenütt jelenlévő materialista irányzatokat át tudja hidalni, amelyek még valamilyen úton-módon a Jézus földi születését elismerik, de egyáltalán nem akarnak tudni a Krisztus megszületéséről a Jordániai keresztelő révén.”

Az év templomában, mint két hatalmas oszlop emelkedik ki a két téli ünnep, a Karácsony és a Vízkereszt. Megszületik a Názáreti Jézus, mint az ősi ember karácsonykor, és ugyanebben a testben születik meg vízkeresztkor kozmoszunk leghatalmasabb szelleme, Krisztus. E között a két ünnep között helyezkedik el, mint egy hatalmas létra a 12 szent éjszaka, mint 12 felfelé tartó fokozata a világtudatnak, mely az embert a legmagasabb szellemiség szférájával köti össze Jézustól – Krisztusig.

A 12 SZENT ÉJSZAKA (Szergej Prokofjev)

Reklámok