Címkék

,

Teglarium

Teglarium.hu

“- Ma a régi városfal mentén söpörtem. Van ottan öt olyan kő, annak más a színe a falban. Így, érted?

S ujjával a porba nagy T betűt rajzolt. Félrebillent fejjel szemlélte, majd hirtelen azt súgta:

– Fölismertem őket, a köveket. – További szünet után akadozva mondta: – Olyan másféle idők voltak akkor, amikor a fal fölépült. Sokan dolgoztak rajta. De volt köztük kettő, ők építették bele a köveket. Ez jel volt, érted? Én ráismertem.

Kezével végighúzott a szemén. Úgy tetszett, fáradságos neki a beszéd, amikor tovább mondta, szavai erőlködve hangzottak:

– Ők másképpen néztek ki akkor, ez a kettő egészen másképp. – Majd befejezve szinte haragosan azt mondta: De én magunkra ismertem. Magamra meg rád. Magunkra ismertem.

Nem lehet az emberektől rossz néven venni, hogy megmosolyogták Utcaseprő Beppót, ha így hallották beszélni, s a háta mögött némelyek mutatták is, hogy valahol baj van. Momo azonban szerette, s minden szavát megőrizte a szívében.”

Michael Ende: Momo

Advertisements