Címkék

, , , , ,

kobuciAnna

KOBUCI KERT

 

Nagy napra virradt szombaton a Kobuci kert! Az Anna and the Barbies koncert előkészületei, próbái már délelőtt megkezdődtek. Mi édesapámék  elő-pünkösdi utcabálján melegítettünk be: innen indultunk, süteményektől eltelve, nagy izgalommal, mert a lányok most először láthatták élőben a zenekart.

A helyszínre érkezve azonnal megéreztük a fantasztikus illatokat és kiderült, hogy mindkét gyermek napok óta nem evett, legalábbis ez látszott könyörgő tekintetükben, így a grilles pult felé vettük az irányt, hogy feltankoljunk. Közben gyűlt, gyülekezett a vendégsereg, gondoltuk, hogy mi is bemelegítünk, a megfelelő alapozás létszükséglet ilyenkor. Óriási pohár bodzaszörpöt citromkarikákkal, és vizet rendeltem (jha egyszer élünk, még a limonádék és az almafröccs is menő nálunk).  Mindennel felszerelkezve leültünk a színpad mellett található hosszú asztalok egyikéhez, így gyakorlatilag páholyból szemlélhettük az eseményeket.

Különleges alkalmak, ünnepek és forradalmi újítások gyűrűjében találtuk magunkat. Ezen az estén először élő közvetítést adtak a koncert utolsó fél órájáról, egyenlőre csak teszt jelleggel.  (Egy Meerkat beta applikáció segítségével a Play áruházból letölthették. Twitterről az @annabarbies -t kellett keresni.)

A sötétedés kezdetén az Anna and the Barbies színre lépett, miután Áron felragasztotta a zenészeknek a koncertmenüt szép fekete szigszalaggal, ugyanúgy ,mint tavaly. Rögtön a sűrűjébe vágtunk, sok kedves régebbi számmal. Együtt énekeltünk, jó hangosan, hogy fenn is meghallják, és tükörbe nézve ne legyünk mérgesek NÉHA, mert KELL MÉG VALAMI!

Három generáció képviselői vitték, hozták a gyerekeket. Több anyuka, apuka nyakában kicsik énekeltek és az első sor közepén egy nagymama csápolt. Anna bejelentette, hogy a közönség soraiban lánybúcsúztató zajlik, és felhívta az egész társaságot, hogy a Szingli party dalra lejtsenek  egy utolsó táncot, szabadon. Anna szokás szerint, többször átvedlett: a kisebbik lányom szerint  nem választott szép ruhát. Elmeséltem neki, hogy nem is ez a cél, hanem hogy a szórakoztatáson túl a dalaikkal, szövegeivel, az öltözékével ébressze “fejbe verje” az embereket.

kobuciAnna2

Fotó: Boros Györgyi

Örömben az üröm: egy szőke háromajtós szekrény a csapatával együtt csapatott és egy vézna szemüveges lányt durván hátrébb taszigált, és mikor ő szóvá tette,  a  szőkeség  durván reagálta le (ami a tettlegességet is magába foglalta, a férfiak is “megirigyelhették” volna.) Sajnálom, hogy későn vettem észre, és távolabb sodródott, kerestem utána, de a lányaimra koncentráltam,  láttam a könnyeket a szemében, talán nem ment el a koncertről… remélem ez a jövőben nem fordul elő.

harmatocska

 

Az utolsó félórában Anna bejárta a kertet keresztül kasul,  énekelt a közönség csáperdőjében.  Márti dalánál felhívta a szülinapos lányt, aki erre a számra szeretett volna táncolni. Boldogan megtapsoltuk mind a húsz évét. és mivel mással zárulhatott volna a felejthetetlen koncert, mint a Nyuszikával! Több, mint ezer ember ugrált, énekelt , integetett egyszerre, a nagyobbik lányom meg is jegyezte, hogy ezek mindig így lelkesednek? Igen, -mondtam, – mert hiteles mindaz, amit közvetítenek.

Hazafelé, a kocsiban megkérdeztem, hogy melyik tetszett jobban: az operaházi látogatás, vagy a koncert? Izgultam, hogy mit válaszolnak, de némi töprengés után azt válaszolta a nagyobbik, hogy mindkettő. Mert klasszikus balett és Anna and the Barbies nélkül lehet élni, csak nem érdemes… 🙂

kobuciBorosGyorgyi4

Fotó: Boros Györgyi

Advertisements