Címkék

, ,

 

majus35

“Ekkor valaki megrántotta a kabátját. Mindketten hátrafordultak, hát, uramfia, nagy fekete ló állt előttük, és udvariasan ezt kérdezte:

– Kérem, nincs önnél véletlenül egy darab cukor?

Konrád és a bácsi a fejét rázta.

– Bocsánatot kérek az alkalmatlankodásért – mondta a nagy fekete ló, megemelte szalmakalapját, és menni készült.

Ringelhuth bácsi a zsebébe nyúlt és megkérdezte:

– Megkínálhatom cigarettával?

– Köszönöm, nem kérek – mondta a ló szomorúan –, nem dohányzom.

Szertartásosan meghajolt, elkocogott az Albert tér irányába, megállt egy csemegés-bolt előtt, és kilógatta a nyelvét.

– Meg kellett volna hívnunk ebédre ezt a gebét – jegyezte meg a bácsi. – Bizonyosan éhes. – Aztán odasandított unokaöccsére, és így szólt: – Konrád, hol jár az eszed? Hiszen ide se figyelsz!

– Jaj, bácsi, a Csendes-óceánról kell dolgozatot írnom.

– A Csendes-óceánról? Hát ez kínos.

– Rettenetes – mondta Konrád. – Akik jól tudunk számolni, mind a Csendes-óceánt kaptuk fel. Mivelhogy, azt mondja, nincs fantáziánk. A többieknek azt kell leírniuk, hogyan épül egy négyemeletes ház. Ez persze gyerekjáték a Csendes-óceánhoz képest. De hát így jár az, aki jól tud számolni!

– Neked ugyan nincs fantáziád, édes öcsém – jelentette ki Ringelhuth bácsi –, viszont én vagyok a nagybácsid, és ez is valami. Olyan Csendes-óceánt kanyarítunk a tanár úrnak, hogy szeme-szája eláll.”

Advertisements