Címkék

, , ,

Pendula

G. Szász Ilona – Szegedi Katalin: Álomszövő Pendula

„Álomszövő Pendula” G. Szász Ilona története, sokatmondó címével azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Szegedi Katalin szél- borzolta leányzója nem hagyott nyugton – bele kellett lapozni a könyvbe és képtelen voltam becsukni, egyszerűen végig kellett olvasnom, mert magába szippantott  élénk színeivel, mesés fordulataival, varázslatos hangulatával, a történethez illő leheletfinom illusztrációival.

Sokféle stílussal, műfajjal, témával találkozik az ember lánya a könyv szerelmeseként, mégis a hagyományos értékek (egymás tisztelete, egyéniség-közösség összefonódása, kreativitás), ami legközelebb áll hozzám, talán azért is, mert ezek a történetek 100 év múlva is aktuálisak lesznek. A mesék és mítoszok évezredes tudása minden korban emlékeztette az embereket arra, hogy a sokszínű világban mindenkinek helye van és a saját álmaink, vágyaink megvalósítását nagy nehézségek idején se szabad feladnunk.

De mi történik, ha elveszítjük az álmainkat, észrevétlenül? Innen indul a „hétköznapi” történet, amely egyszerre játszódhat a múlt század elején, vagy akár tegnapelőtt egy kosztümös filmben. „Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében Palotás vidám városka volt. Vasárnap a tűzoltó zenekar hangjaira sétáltak a hölgyek és urak. A Rigójancsi cukrászdában fagylaltoztak, Vekni péknél vették a fahéjas kalácsot, Marie-nál vásárolták gyönyörű kalapjaikat, Kaptafa Tóniónál csináltatták cipőiket. A Piac téren minden reggel elmesélték egymásnak álmaikat.…

tancospendula

Kalapos Pendula

A boltból előbukkant a sárga kalapka, alatta a bolondos Pendula, a kalapos kisasszony. “Arcát a nap felé tartva, kitárt karokkal háromszor megpördült maga körül, két rézvörös copfja repült utána a levegőben. Azután leült a kút mellé a kőpadra, és csak a felhőket bámulta,”  különböző történeteket szövögetve, melyeket rögtön megosztott az arra járókkal.

Egy viharos éjszakán azonban, a pékműhelyből felszálló füstből alakot öltött a ” zsákos ember” Markoláb. Attól fogva minden éjjel elrabolta és zsákjába tömködte az álmokat. Palotást beburkolta a szomorúság, mint valami szürke takaró.

álomrablómarkoláb

Álomrabló Markoláb
Szegedi Katalin illusztrációja

 

A szürkeség terjedése, a színek, ötletek egyéni kreativitás, érzések és fantázia hiánya a kortárs irodalomban, mint létező probléma rendszeresen visszatér, ahogy a valós életben is.  Az Illatok és Hangok Őrzője világában, „az emberek sorra építették szürke házaikat. Az épületek közt szürke utcák kanyarogtak, sugárutakba és autópályákba torkolltak. A férfiak magukra öltötték szürke zakóikat, az asszonyok pedig szürke szoknyáikat, és munkába indultak.”

Maros Krisztina könyvének főhőse a világ tetején varázslatos főzeteket készít, amitől  “az emberek arca kipirult, hirtelen az őszi erdőbe vágytak, befogadták a kóbor macskákat, és virágos pulcsikat kötöttek kövér kutyáiknak. Házaik kéményéből színes füstök szálltak, az otthonokban édes sütemények sültek, cifra mesék szövődtek a nappalik puha szőnyegén.”

Az elszürkülésről,  a fantázia elvesztéséről  nagyobbaknak szóló irodalmat is találunk bőven.  Michael Ende meseregényének borzas kis főhőse  Momo  ugyanúgy nagy küldetésre vállalkozik (egy idővirág és a Kassiopeia nevű teknősbéka segítségével)   vissza kell szerezni az ellopott időt, melynek hatására az emberek élete  egyre sivárabbá válik.

Az érzelmek, kreativitás, mosoly eltűnéséről beszélve, még egyet lépve a tiniknek is találunk a témához kapcsolódó zseniális történetet: Louis Lowry dísztópiáját: Az emlékek őrét. Egy látszólag tökéletes társadalomban a  12 éves Jonast a bölcsek tanácsa a vezetők, főhősünket valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak, a közösség emlékeinek őrzésére. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas  elkezdi látni a színeket, hallani a zenét, és lassan feltárul előtte, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött.

kalapszalon

Kalapszalon
Szegedi Katalin illusztrációja

Pendula nem kezd rohanni, sietni, nem jár szürkében, hanem  megőrzi színes kalapját és ábrándjait. Követi Alinda anyót, aki valahonnan ismerősnek tűnik, és kiderül róla, hogy ő szövi az emberek álmait. Holle anyó történetére emlékeztet, mikor a kútban utána ugrik és a felhők felett látják feltűnni alakját. De nem az egyetlen népmesei elem: a virág, mint gyógyító motívum, a kút, mint forrás és átjáró a két világ között, vagy a törött tükör, amiben nem láthatjuk, vagy csak torzan saját képmásunkat.

Ahol a legnagyobb a baj, ott közel a segítség: akit érdekel, hogy a kalapos kisasszony miként szerezte vissza az emberek álmát, Alinda anyó és barátja, Füstfaragó Jakab segítségével, az bizony könnyen belefeledkezhet a tündérszálakkal szőtt mesébe.

 

Pendulafülemüle

A fülemüle éjszakája
Szegedi Katalin illusztrációja

Beszélhetünk illatokról, hangokról, álmokról, érzésekről…a lényeg nem változik: őrizzük meg emlékeinket, vágyainkat, ne bízzuk másokra és ne felejtsük el miért indultunk útnak.
A Fülemüle éjszakáján maradjunk éberek, hogy megtaláljuk a színeinket, az álmainkkal együtt…!

 

 

 

 

 

Advertisements