1. Apró lépések, apró változások
A legutóbbi bejegyzés óta tehát ideális esetben felmértük igényeinket és lehetőségeinket, és feltehetően valamilyen mérvű változtatást, fejlődést szeretnénk kieszközölnünk a lelki-szellemi életünkben. A mindenféle fogadalmakkal kapcsolatban nagyon sok tippet kaphattunk arról, hogyan is kell jól és betarthatóan ígérgetni magunknak. Az egyik sarkalatos pont: a kis lépések. Ez a kultúrára is vonatkozik. A legapróbb változtatás is nagy hatást fejthet ki, de legalábbis nagyobbat, mint a semmi.
Az a legjobb, ha napi szokássá tesszük a kultúrafogyasztást, de minimum valamilyen rendszeres időtöltésként tekintünk rá. A rendszeresség ugyanis egy új szokás meggyökeresedésének alapja. A kutatások szerint körülbelül 30 nap kell ahhoz, hogy ez megtörténjék. Nem véletlen, hogy a tengerentúlon olyan népszerűek az egy hónapig tartó kihívások. Ez bármi lehet, fogyókúrától a mindennapi mosogatásig.
A változtatás másik pillére a pozitív gondolkodás, vagyis egyrészt pozitívan megfogalmazott cél (a “nem ülök annyit a gép előtt esténként” helyett “legkésőbb fél 12-kor kikapcsolom a számítógépet és elmegyek aludni”), másrészt a szilárd bizonyosság abban, hogy a magamnak állított kihívás teljesítésére képes vagyok. Nem kell sokat ragozni, hogy ha eleve kudarcra számítunk, az egy önbeteljesítő jóslat, és tényleg értelmetlenné teszi, hogy egyáltalán elkezdjük a saját magunknak felállított programot. A támogató környezet is fontos – persze, egyáltalán nem biztos, hogy ez rajtunk múlik, de annyit mindenképpen megtehetünk, hogy ha valaki nem ért egyet célkitűzésünkkel, azzal lehetőleg kerüljük ezt a témát. Ha mi biztosak vagyunk magunkban, akkor nem érdemes vesződni valaki más meggyőzésével, inkább koncentráljunk magunkra!
Érdemes rendszeresen jutalmaznunk saját erőfeszítéseinket – mert eleinte bizony a legjobb változás is energiabefektetést igényel. A cél mértékétől függ, mennyit. Ne várjuk el, hogy egyik pillanatról a másikra száznyolcvan fokos fordulatot vesz az életünk, a változás hosszú folyamat. Szóval ha úgy érezzük, elértünk valamilyen mérföldkövet, részcélt (ez lehet teljesítményi, vagy időhöz kötött is), akkor kényeztessük magunkat, mert megérdemeljük! Ez persze azt is jelenti, hogy ha elkötelezzük magunkat egy hosszú út mellett, akkor a kisebb tévelygések, botlások és visszaesések nem jogosítanak fel rá, hogy az egész célt feladjuk. Ha útközben defektet kapunk, akkor egyszerűen és nyugodtan a lyukasat ki kell cserélni, nem “ennek már úgyis lőttek” felkiáltással kiszúrni a maradék ép kerekeket is!
A következő bejegyzésben jönnek majd a konkrét ötletek, hogyan is férhet bele az igényes kultúrafogyasztás a mindennapokba.
Nektek sikerült már betartanotok valamilyen fogadalmatokat? Milyen stratégiával?